A hastánc, pontosabb nevén orientális tánc sajátos, keleti mozgásvilágot takar. A tánc ősrégi formáiból alakult ki. Termékenységi, vallási, majd világi tánccá fejlődött az idők során.

 Alapvetően improvizációs tánc, színpadi formájában koreografált, ma már egyértelműen showtánc. A hastánc nevet a nyugati világ ragasztotta erre a mozgásra, mikor a XIX. sz. végén a világkiállításokon megismerték az orientális táncot. A legmélyebb benyomást a lüktető hasmozgás tette rájuk, ebből fakad e megfogalmazás.

 Valójában a hastánc testi síkon: a testrészek elkülönült tánca. A váll, mell, kezek, fej, törzs, csípő, has önállóan, másképp, ugyanakkor összhangban mozognak, a zene ritmusát és dallamát váltva vagy egyszerre lekövetve.

 Technikailag körök, nyolcasok, hullámok, rázások, rezegtetések különböző kombinációjából áll, forgásokkal, és stílustól függően apró szökellésekkel, lépésekkel tarkítva.

 A táncosok különböző eszközöket is használnak, ez lehet egy vagy több fátyol, ujjcin, csörgődob, bot, kard, gyertya, kígyó.

Lelki síkon a hastánc egyénre szabott élményeket nyújt. Ami közös bennük: a felszabadultság, a nőiség megélése, a közösség élmény, a világ kinyílása, érzelmek átélése, átadása. - egyszóval: Varázslat.